Ketten maradtunk Csabával, akiről kiderült, hogy nemcsak villanyszerelő, hanem elektrikus végzettsége is van és egy nagy cégnél dolgozik. Jókat beszélgettünk, az osztály nagyrészt kiürült, alig maradtunk páran a pénteki nap végére. Este megnéztünk egy filmet, aztán megkaptuk az éjszakai gyógyszereket, jeges tasakokat és ledőltünk. Azt vártam, hogy nagyon jót fogok aludni, de nem így lett. Nem volt kényelmes sehogy és hol a párna, hol az ágy, hol az álmatlanság gátolt meg az alvásban. Na mindegy, valahogy reggel lett és ez a lényeg. Hajnalban még álmodtam is, de nem volt egy szép álom... (mentem éppen a kedvenc motoros boltomba, de nem engedtek be az ajtón, pedig láttam, hogy bent vannak...).
Reggel hatkor tettre készen ébredtünk mind a ketten! Az anyagcsere folyamataim végre teljes mértékben helyreálltak. Pakolás, szokásos lázmérés, és a kötelező hasba szúrás következett. Ezután - ahogy terveztem - megborotválkoztam! De jó érzés volt ismét, két lábon állva, és tükör előtt!
Szépen, frissen, jókedvűen és "ápoltan" hazatérni. Már csak ez járt a fejemben. Nagyon hiányzik a családom. Még néhány óra, és velük lehetek. De jó lesz!
Csabával nagyon jó beszélgetésünk alakult ki, míg vártuk a reggeli vizitet. Párkapcsolatokról, kommunikációról, az élet nagy dolgairól beszélgettünk. Jó érzés, hogy sok mindenben hasonló módon látjuk az életet. Mindketten érzékeljük azt, hogy ömlik ránk a szükségtelen információ, gerjesztik az emberekben az irigységet, a feszültséget és ez a munkahelyi és családi közösségek rovására is megy. Mi mindketten úgy gondoljuk, hogy küzdeni kell ez ellen, mert van másik út is. Párkapcsolati témában a Mark Gungor előadás sorozatát ajánlottam neki. Bízom benne, hogy kedves feleségével közösen fogják végignézni. A videó itt érhető el, Neked is ajánlom! Nyugodt körülmények között, közösen szükséges megnézni és azután megbeszélni a hasznosítható információkat. Ha ez megvan, léphetünk a következő szintre. Ehhez is vannak ajánlataim, ha valakit érdekel, írjon bátran!
Megjött a főorvos úr. Megdicsérte a tapasztalt állapotokat (a sebre és a környezetére gondolt), majd 3 (!) fecskendőnyi folyadékot szívott le a térdemből. Jól viseltem. Kis idő után - ahogy azt Csaba, a szobatársam is mondta - megkönnyebbült érzésem lett azon a részen. Doktor úr támogatja otthon a napi 4-szeri jegelést, a bioptron lámpa alkalmazását, a gyulladáscsökkentő szedését és vár vissza kedden kontrollra. Főorvos úr szimpatikus ember. Nekem nagyon bejön. A kommunikációja, a fellépése, a mozgása, a tekintete. Ez is jó érzés! Eddig, mikor találkoztunk, mindig "rendes" (férfias) kézfogással köszöntöttük egymást. Nekem ez is számít, bár lehet, hogy másnak kevésbé. Míg csapolta a folyadékot, addig rákérdezett arra, hogy honnan ismerem Szilárd barátomat az Ő kollégáját, aki itt idegsebész. Nagyon dicsérte, mint kollégát, mint "igazi rendes és jó embert". Lehet, hogy még nem is írtam, de Szilárd meglátogatott a műtét napján vagy a másnapján (érdekes, hogyan összefolynak már a napok). Kiszúrta a nevem a műtéti listán, ellenőrizte Édesanyám nevét (innen már 100%-ban azonosított) és már jött is látogatni. Ezúton is köszönöm neki.
Kilenc órakor meghozták a térdhajlító gépet. Ez most másik darab, ennek működött a vezérlője. 40 fokkal indítottam, harminc percet dolgozott. Az utolsó fordulóra 80 fokot tudtam elviselni. Hát nem 115, de előrelépés a tegnapi 60-hoz képest. Na majd hétfőn folytatom. Ez látszik gépezés közben:
9:50-re megjött Apu, megkaptam a papírokat, érzékeny búcsút vettem Csabától és a nővérektől.
Arrivederci Fehérvár!
