Sokan hívnak, hogy vagyok? mik a hírek?

Nem javulok. Kötött a mozgás, néha fáj, néha bizonytalan a lépés, pedig szinte fekszem egész nap.

Lesújtó és megdöbbentő volt a diagnózis számomra! Nehezen elfogadható. Valami halvány emlékem mindig is volt a keresztszalag szakadásokról és tudtam, hogy a sportolóknak - főként a focistáknak - ez a pályafutásukat sokszor meghatározó egyik legrosszabb sérülésük. Azt is tudtam, hogy a professzionális körülmények között is fél év, de kár egy év is lehet a sportba való visszatérés. Nesze neked! Én meg naívan tervezgettem a teniszeket 2 hét múlva esedékes időpontokra! Felejtsük el, jöjjön a műtét. Ha jönni kell, jöjjön mihamarabb!

Anitám bíztat. Neki jó lábú férj kell! - mondja. Hatásos. Legyünk túl rajta! 

Emlékeztet arra, hogy milyen jól sikerült az előző két szalagszakadásom orvosi beavatkozása is. Jól dolgoztak az orvosok, becsülettel végigcsináltam a gyógytornát, professzionális segítséget kaptam a kecskeméti gyógytornászoktól és a fizioterápián dolgozó munkatársaktól és vígan bicikliztem, teniszeztem, motoroztam. Emlékszem, még egyszer egy egészségügyes sportnapra is meghívtak, ahol fociztunk. Az egyik csapatban az orvosok voltak, míg a másik csapatban a sikeres műtöttek, akik végigcsinálták a gyógytornát. Vicces volt, meg egy kicsit bizarr is. Az eredményre már nem emlékszem, de tudom, hogy képesek voltunk játszani, ismét pályára lépni, hiedelmeket letenni... és azt hiszem ez volt a lényeg!