Az éjszakáról annyit mondanék, hogy végre, vége.

Mondták, hogy a műtét utáni 36 óra nehéz, így most már tapasztalatból tudom is. Ismét volt - szinte 7-kor - a Főorvos úr, és tájékoztatott, hogy délben tervezik kiszedni a csöveket. Most viszik a 4. társunkat a műtőbe. Tegnap, amikor a birkózót visszahozták, volt nagy nyüzsgés a szobában, mert olyan magas lett a vérnyomása, hogy nem tudta mérni a masina! Még ma reggel is 170-et mértek neki, de már jobban néz ki.

7:50-kor szűnnek a fájdalmak, kezdem jobban érezni magam! Tudom a bal bokámat is forgatni és ez nagyon jól esik. Éjjel, mikor elaludtam, voltak reflexszerű rángások a bal combomban. Azt gondolom, hogy ez is erősítette a fájdalmat.

Kicsit elszenderültem, mikor megérkezett a gyógytornász. Csövek még bent, de így is diktálta a tempót, mi meg a focistával csináltuk amit mond. Na ettől megint ment a vér a műtét helyére, ott meg feszített, sajgott, ahogy kell. Tudom, hogy az én fájdalom küszöb indexem átlagosnál alacsonyabb, igy tekintsen tehát rá mindenki. Torna után pihenés, szendergés, ismét egész jól megy ez...

12:15-kor az ágyon felülve ebédeltem. Paradicsom leves meg rántott hal volt a kaja. Nem egy "Manó Büfé", de egész jól esett! Határozottan erősödöm! Az egy nappal korábban műtött focista már vígan jön és megy a mankójával. Ma őt már a lábgépre is rátették. Harminc percet nyomta és 60 fokig hajlított már a végén. Holnap már én is gépezhetek!

13 órakor megjelent Zita, a csőkihúzó szakember. Jó fej, jó pszichológus is egyben, elmagyarázta mikor mit fog csinálni, mi hogy fog fájni. Legendák voltak erről a műveletről itt a kórházban, így paráztam egy kicsit. Két csővel álltunk szemben. Az egyik gyorsan "csípősen" jött ki, a másik viszont be volt tekerve az ízületembe, konkrétan a térdkalácsom alá. Na annak a kihúzása "vaságyhajlító" érzés volt. Azt mondta, hogy két percig fog még fájni, ne aggódjak. Ez inkább 22 perc, ahogy számolom.

Hozta a térdgépemet is, amiben majd megyek haza. Jól néz ki, olyan menő "terminátoros". Zita a műtétem részleteiről is elárult dolgokat. Például, hogy nem a combomból vett ki a főorvos úr szalagot, hanem az úgynevezett "Pantella" módszert alkalmazta. Vagyis a térdkalácsom alatt talált pótlásra alkalmas szalagot. Itt az lepett meg leginkább, hogy a szalagot a csontvégekkel együtt vette ki, majd helyezte be a keresztszalag helyére. Akit mélyebben érdekel a téma, nyugodtan írja be a Google -ba. Megszabadultam a csövektől, igy végre mehetek majd a mosdóba és felvehetem ismét a pizsamámat!

Még nem is mondtam, hogy kórházi kalandjaim alkalmából Anitám hétfő este meglepett egy vadi új pizsamával! Kiváló anyag, divatos fazon, nem meleg, nem túl vékony, igazán jó választás. Régen nem kaptam már új pizsit és nagyon jó érzés volt. Ha esetleg jár erre valaki, mégse a kinyúlt, kettőből összerakott pizsamában lásson. Egyébként ha hazaérek, egyik első dolgom lesz, hogy kívágom a gyári címkéket belőle, mert éjjel a forgolódás közben zavarnak. Ne az árcédulára tessék gondolni, mert azt én magam távolítottam el. Ez a gyári címke, ami minél márkásabb a termék, annál hosszabb! És ez jó hosszú!

Úgy érzem, hogy kezd sütni a nap... Még 179!