A tervezett időpontban esett az eső, így a szeptember 11-e péntekre tervezett tenisz elmaradt. Ezáltal még nagyobb várakozással a szívemben mentem e héten kedden delután az első edzésre Misi bácsihoz, a teniszpályára. Korrekt bemelegítés után elkezdtünk ütögetni, csak úgy lazán. Ebben a stádiumban Szabolcs - az egyik tenisztársam - is a segítségemre volt. Mondhatom úgy is, hogy részese volt ennek a törtenelmi pillanatnak! A végén meg is kértem arra, hogy készítsen egy jó képet ebből az alkalomból: 
Az edzés elején nagyon darabosan ment minden. Aztán Mihály az edzőm megfogta a dolgok pszichológiai alapjait. Megnyugtatott, kérte, hogy nagyobb távolságot hagyjak a labdának, hosszabb mozdulatokkal üssek, gondoljak a tánciskola lépéseire és úgy szökkenjek szépen kicsiket jobbra és kicsiket balra. Nagy örömömre ettől minden megváltozott! Kifinomult, könnyed és hosszan kivezetett mozdulatokkal ütöttem a tenyerest is és a kétkezes fonákot is. Hiba százalékom korábbi önmagamhoz képest nem volt magas, alig látszott a hosszú kihagyás. A végén gyakoroltuk a szervákat is. Erről csak annyit mondanék, hogy ennek a fejlesztése még kemény munka lesz. Összességében 45 perc játék alatt 341 ütést regisztrált a szenzorom. Elégedetten es boldogan tértem nyugovóra este. Másnap reggel aztán éreztem az izomlázat mindenütt, ami eddig a gyógytornák és a kerékpározások után kimaradt. Látszik, hogy más típusú izomcsoportok lettek "könnyedén" megdolgoztatva.
Egy nap pihenő után (reggel azért voltam még gyógytornán) ismét teniszedzésre jelentkeztem és ott folytattam, ahol két napja abbahagytam. Az edzés statisztikai adatai itt jól látszanak, köszönhetően a ZEPP szenzornak.
Látható, hogy a különböző ütés típusok esetében a labda az ütő mely részével találkozik:
Ez mutatja, hogy milyen ütősebesség jellemző a szerva, tenyeres és fonák ütéstípusoknál:
Itt pedig az látszik, hogy a második edzésen a 473 ütésből 73% volt tenyeres, 19% fonák és 8% a szerva:
A rehabilitációs programom végéhez hozzátartozik, hogy az elmúlt két hétben futottam kétszer 6 és egyszer 3 km-ert, valamint kerékpároztam egyszer 6 és egyszer 15 km-ert az alábbiak szerint:
Érzem, hogy erre is szükségem van még az erősítéshez. A bal lábam javul, erősödik de a vádli lemaradása még szembetűnő. Erre kell most nagyon odafigyelni és ebből a megfontolásból teniszmeccset egyelőre nem vállalok, hanem csak pötyögést, könnyed "teniszezgetést". Szeretném kerülni a váratlan és hirtelen mozdulatokat, nehogy a túlzott lelkesedés vagy a versenyszellem magával ragadjon és túlzott kockázatvállalás legyen a vége. Nem használok térdszorítót. Azt az álláspontot sajátítottam el, hogy a térd legyen megerősítve belülről kemény munkával és akkor nincsen segédeszközre szükség. Terveim szerint az első nehány tétmeccsre fogom csak felvenni, addig meg vigyázok. Ez is - mint sokminden más is - fejben dől el! Misi bácsi szerint egyébként a pályán játék közben megvalósított erős önkontroll az egyik erősségem, melyet a tenisz párharcok pszichológiai területein jól tudok kamatoztatni. Főként akkor, amikor éles helyzetbe kerülök. Tetszik, hogy ezt mondta!
Összefoglalva elmondhatom, hogy gyorsan eltelt ez a rehabilitációs időszak. Sok edzésmunkával, céltudatosan. Örülök, és hálás vagyok, hogy meg tudtam élni az apró lépések örömeit, tudtam ezekből erőt meríteni. Köszönöm a Jóistennek, hogy átsegített ezen a nehéz időszakon. Köszönöm a velem foglalkozó, engem tanácsoló, kezelésben részesítő egészségügyi dolgozóknak, bíztató, bátorító és időnként mosolyogva elviselő családtagjaimnak, munkatársaimnak, sporttársaknak, barátoknak hogy mellettem álltak, bíztattak és a körülmények alakításánál - lehetőségük szerint - figyelembe vették a céljaim támogatását.
Ez az esettanulmány bizonyítja, hogy meg lehet csinálni! Aki most úgy olvassa a blogot, hogy műtétre vár, vagy épp most műtötték, remélhetőleg tud erőt meríteni a leírtakból, az ajánlott és belinkelt hivatkozásokból. Kívánok számukra gyors és eredményes felépülést!
Én célba értem e blog definiált céljait illetően és köszönöm, hogy történetemet megoszthattam!
Soli Deo gloria
