Tegnap este nyolckor megkaptam az első szurimat, utána meg közvetlenül bekötötték a jobb karomba a branűlt. Arra számítottam, hogy rövid lesz az éjszaka, mert reggel ötkor fognak ébreszteni és az infuziót elindítani. Az éjszaka hosszú lett. No nem azért, mert nem ötkor ébresztettek volna, hanem azért, mert keveset aludtam. Hol a gondolatok, a "pisilesi strétigia" alkotása, hol meg a szobatársaim felválltva történő horkolásai tartottak ébren. Amikor ébren voltam, biztattam magam azokkal a kedves sorokkal, amiket tegnap kaptam Tőletek:
"Bizony, békességben fekszem le, el is alszom azonnal, mert nálad biztonságban vagyok, Örökkévaló! (EFO Zsolt 4:8)"
"Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé." Zsolt. 103:5
"Ez a mi reménységünk, hogy Isten a lehető legjobbkor, a lehető legjobb módon veszi el szükségeinket, betöltve azokat a területeket, ahol valamilyen módon hiányt szenvedünk. (pár térdszalag...) Ja, és ráadásul még fittebb is leszel Tőle....ez a legjobb orvosság, amit Isten ad." - Kata
Szobatársaim között van egy biztonságtechnikai szakember - aki amúgy birkózó edző - 50-es, jól kidolgozott izomzattal, egy villanyszerelő mester 45 körül, meg egy 22 éves futballista. Jól megvagyunk, beszélgetünk, filmet nézünk egy notebookról, tanácsokkal látjuk el egymást, stb...
Érdekes egyébként, hogy az emberekkel folytatott beszélgetéseimből - akikkel eddig itt, vagy az előző két vizsgálat során a múlt héten szintén Fehérváron találkoztam - kirajzolható egy átlagos történet, amely igy fest: sérülés, egy-két vizsgálat, nem javul, 2 hét és 2 év közötti szenvedés után kerülnek MRI vizsgálatra, majd ide. Megdöbbentő számomra! Ehhez képest az én kis 14 napom a műtétig egyenes út! Volt egy srác (jégkorongozó és motoros is), aki egy dunántúli "eü" intézmény alkalmazottja - tehát közel van a tűzhöz - pontos diagnózis helyett egy idő után szteroidos kezelést kapott és most épp itt tették rendbe...
Fél három fele szépen elaludtam, ötkor jött a nővér és bekötötte az első tasak infúziót. Egy idő után éreztem a melegséget a végtagokban. 5:20-kor hallottuk, hogy vitték 1-es ügynököt a műtőbe. Megemelkedett a pulzusom rögtön. Aztán az infúziós tasak tartalma lecsöpögött, az új nap felvirradt, az éjszakás nővér elköszönt, a nappalos nővér meg beköszönt.
Várok, lazítok...
