A hétfő esti kezelés után napról-napra jobban lettem. Ismét visszajött az a biztos érzés séta közben. Nagyon jó volt! Optimizmusom előretört, mígnem pénteken délután - amikor az iróasztalomtól álltam fel - az első lépés megint bizonytalanra sikerült. Megálltam, behajlítottam, kattanás és a rend helyreállt. Nem voltam túl boldog. Innentől kezdve ha nem is naponta, de elő-előjött, vissza és visszatért ez a rossz érzés. Alig vártam, hogy ismét mehessek Fehérvárra. Letelt a két hét, s már ismerős érzésekkel és nagy rutinnal feküdtem fel a kezelőasztalra. 

Doktor úr megállapította, hogy gyulladásnak nyoma sincs, felesleges (nem odaillő) folyadék sincsen benne. A fő bajom az, hogy a térdkalácsomat addig fogja félrehúzni a külső izom, ameddig a belsőt meg nem erősítem. Két héttel ezelőtt kimozgatták, felszabadították, ennek a hatását éreztem négy napig, aztán megint csak veszített a vastus medialis, tudniillik így hívják azt az izmot, mely miatt van ez az újabb kihívás számomra.

Hogy könnyebb legyen megértenem, profi gyógytornász segítségét kértem. Ő mutatta meg nekem ezt a képet:

Leegyszerűsítve a helyzet az, hogy a vastus medialis gyengesége miatt a vastus lateralis elhúzza a patellát (hétköznapi nyelvezetben térdkalácsot), és ez okozza a bizonytalanság érzést az első kattanásig, amikor is visszaugrik a patella helyére, a saját pályájára, de csak egy időre.

Vannak akik nagyon jól rá tudnak gyúrni erre az izomra is. Példa itt.

A kezelés úgy zajlott, mint a múltkor és szerintem ugyanannyira is fájt. A végén viszont nem kollagén injekciót kaptam, hanem hétköznapi nyelvezetben "zsírzót". Talán "Ostolin" névre hallgat.

Egy hónap múlva ismét kezelés, addig is torna. Az új jelszó: Vastus medialis erősítése mindenáron!