Ahogy a doktor úr kérte, ennek a hétnek már mankó nélkül indultam neki. A járásom (inkább nevezzük bicegésnek) meglehetősen lassú, körülményes és óvatos. Az otthoni bázis elhagyásakor Zsombor fiam a biztonság kedvéért a kocsiba még betette a mankókat, hogy ha "helyzet van" elő lehessen gyorsan kapni (nem volt rá szükség). Kora reggel gyógytornával kezdtem a napot. Egy kicsit más volt így az indulás, ugyanis a parkolóból az irányító pultig szinte el is lehetett fáradni. Ma már fásli nélkül tornáztam és ahogy várható volt, sokkal jobban tud így hajlani a térdem. Bemelegítésnek még volt hajlítógép, mely kezdettől 115 fokra volt állítva és nem okozott semmilyen gondot. A szőnyeges feladatokban megjelentek a gumiszalag segítségével rajzolt "V" és "A" betűk is. A tegnap este alkoholos filccel felrajzolt számok láthatóvá váltak a torna alkalmával így érdeklődésre előadtam, hogy ezt tekintem a kiindulási alapnak és innentől erősíteni szeretnék, visszanyerni azt a három centiméter kerületnyi  izommennyiséget. 

Torna után irány a munkahely, irány az iroda. Öt hét kihagyás után tértem ma vissza. Pályafutásom során ilyen hosszú időt még soha nem voltam távol, így már mindenki és minden nagyon hiányzott! A nap végét már nehezen bírtam. Kényelmetlen a "szép cipő", nehéz megmondani, hogy a lábam éppen mikor és mit is szeretne. Úgy látom, hogy nem dagadt be, de most már itthon fekszem az ágyamban és alul-felül jégzselé van térdemem. Ez így most nagyon jó, hűsítő érzés!