Ma láttam ezt a négy perces videót az "Egyperces Motiváció sorozat"-ból:

Nicholas Vujicic a főszereplő szerb emigráns szülők gyermekeként született Ausztráliában. Édesanyja, Dushka betegápoló, édesapja, Boris Vujicic pedig lelkész. Két testvére van. Születésekor derült csak ki, hogy az úgynevezett tetra-amelia szindrómában szenved, vagyis karok és lábak nélkül jött világra. Bal lába helyén csupán két lábujj van, amelyek segítségével ma már tud boldogulni a mindennapokban. A szülőket először sokkolta Nick állapota, ám hamarosan kiderült, hogy súlyos fogyatékosságától eltekintve gyermekük életképes. Így mindenben támogatták őt, hogy minél önállóbb életet tudjanak biztosítani neki.

Sok gyakorlással és akaraterővel megpróbálta megoldani a mindennap előtte tornyosuló feladatokat. Két lábujjának segítségével megtanult írni, gépelni, a számítógépet használni, fésülködni, fogat mosni és borotválkozni. 

17 éves korában kezdett prédikációkat és előadásokat tartani iskolákban és egyházi rendezvényeken. Mára a világ minden táján tart telt házas előadássorozatokat, létrehozta saját nonprofit szervezetét (Life Without Limbs), könyveket jelentet meg és filmeket forgat. Forrás és még több információ: Wikipédia

Belegondoltam, hogy én milyen sokszor aggódom, kesergek, még az is előfordul, hogy sajnáltatom magam. Úgy érzem, hogy ez a négy perc egy időre ismét helyretett. És Téged?