Foglalkoztat egy gondolat tegnap óta. A térdkaláccsal (patella) kapcsolatos. Mióta itthon vagyok, több emberrel találkozom, beszélgetek velük, érdeklődöm, visszajelzéseket hallgatok meg. Akár személyesen, akár telefonon. Többektől megkérdeztem, - akikről tudom, hogy olvasták, vagy olvassák a bejegyzéseimet - hogy megfogták-e vajon a blog olvasása közben a térdkalácsuk alsó részétől induló vastag ínszalagot, az úgynevezett "Patella ínt". Ez az utalás a március 6-i pénteki bejegyzésben volt a "lábgépes" kép alatt. Kitalálod, hogy eddig hány emberrel találkoztam, aki kitapintotta a saját lábán az olvasottak hatására a patella ínt? Eddig még nem sikerült találnom senkit. Vajon miért?
Kíváncsiságból ide beszúrok egy szavazást (tetszik ez a blog szerkesztő motor), és én magam is izgatottan várom az eredményét.
Kell, hogy legyen valami oka e jelenségnek! Eszembe jut az idő múlásával kapcsolatos kis videó, amit szintén "belinkeltem" a múlt héten. Csak 187 másodperc és nagyon elgondolkodtató. Oké, elismerem, hogy ez is egy válasz: "Viktor ágyban fekszik, nagyon ráér gondolkodni. Én dolgozom, rohanok, nincsen időm "tipi-tapizni", meg videókat nézegetni a neten!". Lehet, hogy ez is igaz. Ma már hallottam egyébként egy egész jó megközelítést, de még pár napig érlelni szeretném magamban és csak azután megosztani. Ha valakinek van gondolata ebben a témában, írjon bátran. Én ráérek elolvasni. :-)
Ma beszéltem a tenisz edzőmmel, Misi bácsival. Nyugtatott, bátorított és volt egy jótanácsa is számomra: "Te most ne a tenisszel kínozd magad gondolatban. Majd ha visszaerősödik a lábad, ismét játszani fogunk!". Elfogadom, megígértem.
A mai gyógytornán 90 fokkal indítottuk a gépet, a végén 100 fokkal ment simán a hajlítás. A gépezés után az ágyon jöttek a következő, még kímélő gyakorlatok, de ismét elérkeztünk egy mérföldkőhöz. Ez pedig nem volt más, mint a hasamra fordulás! Fantasztikus érzés volt ismét innen szemlélni a világot. Bízom benne, hogy a alvásminőségre is pozitív hatást fog gyakorolni. Igazán rám fér már. Szóval hason fekve végezve pár gyakorlatot a mérleg negatív előjelű serpenyőjében mindössze a varatok miatt érzett szúró fájdalom volt, de ez elenyésző ahhoz képest amit maga ez a perspektíva - mint élmény - okozott. Hason fekve a hajlítás szinte 80 fokig működött önerőből. Ezzel is elégedett vagyok. A gyógytornák során azonban nem csak hasznos testgyakorlatokat lehet tanulni. Tegnap például ismét megtanultam azt, hogy "inkább 5 perccel korábban, mint 1 perccel később!" pedig ezt Édesanyám kicsi koromban hányszor elmondta! Ma pedig megtanultam azt, hogy "rágógumival a szánkban nem tornázunk!" (főleg nem hanyatt fekve).
A tegnapi dolgok kapcsán még szeretnék valamit megírni. Főként a lábadozó sorstársaim érdekében. Tegnap is nagyon motiváltan - igaz pár perc késéssel - érkeztem a gyógytornára. Utána "beugrottam" a munkahelyemre, a postára, izegtem-mozogtam egész délelőtt. Szóval nem a korábbi napok intenzitása szerint mentek a dolgok. Ennek meg is lett az eredménye. Kora délután már nem voltam jól. Fájt, sajgott, lüktetett és érdekes módon még a torkom is elkezdett fájni. Mintha náthás akarnék lenni. Lázat is mértem, azután bevettem egy cataflam gyógyszert, jeges zacskókat tettem a térdemre és ledőltem. Mikor este a család megérkezett, felkelés után intenzív fájdalmaim voltak 5 percig, azután rendbe jött minden. Azt hiszem, hogy a fokozatosságra oda kell figyelni. 7. tanulság: Ne siettesd a felépülést, ne akarj túl gyorsan haladni!
Ma délután voltam az első kontroll vizsgálaton. Jó volt ismét találkozni Gergővel a focistával, Károllyal a birkózóval. Összesen hatan voltunk a váróteremben, volt egy jó fél óránk beszélgetni. 4 "térdes", 1 "vállas", 1 "kezes" páciens. Meghallgatva és látva mások mozgását hálás lehetek a Jóistennek az előrehaladásomért, pedig én voltam a legfrissebb műtött, életkorban meg a legidősebb (a térdesek között).
Sorra kerültem és már rutinosan foglaltam helyet a vizsgáló asztalon, megszabadítottak a kötésemtől és akkor készítettem ezt a fényképet:
Doktor úr elégedett volt a látottakkal, a kisebb varratokat el is távolította. Ezután megnyomogatta és több, mint két fecskendőnyi folyadékot tudott eltávolítani (a kép még a "lecsapolási akció" előtt készült). Igazán megkönnyebbült érzésem volt utána. Megkaptam a jóleső "Csak így tovább!" üzenetet és már jöhettem is haza. Következő kontroll és a varratszedés egy hét múlva lesz.
