Reggeli után megvolt a séta a mellékhelyiségbe és vissza. Ismét sokat javultam. Le is tehetem a földre a lábam és ez nagyon jó érzés. Elterveztem, hogy holnap még borotválkozni is fogok. Séta vissza az ágyhoz, majd megjött a mozgatógép! A gép dolga az, hogy szépen lassan, kíméletesen elkezdje a térdizület üzemszerű mozgatását. Az első nap célja, hogy elérjük a 0-tól 60 fokig tartó mozgástartományt. Renáta a gyógytornász javasolta, hogy a 40 fokos lépcsővel kezdjem. Érdekesség, hogy a gép automata funkciója meghibásodott, valószínű, hogy egy ügyeskezű műszerész javíthatta. A funkcionalitás abból áll, hogy amikor fáj, akkor nyomd meg a kikapcsoló gombot, majd kapcsold is rögtön vissza. Ebből a gép tudja, hogy innen már indulhat is vissza, a teljes nyújtás felé. Ha a gép jól működne, akkor be lenne állítva hogy 45 fok és akkor addig hajlitaná amíg valaki ki nem kapcsolja. Meg lehet szokni ezt is. Sőt! ma már azt hiszem, hogy nagyon sok mindent meg lehet szokni az életben... 5. Tanulság

A lábfejet Renáta rögzítette a géphez és megkaptam a kapcsolót is. Ezzel biztonságban éreztem magam, mert végre valamiben nálam az irányítás. Ez általában jól esik. Elindítottam a gépet. 40 foknál már annyira húzódott minden, hogy nem bírtam tovább. Nyolc perc után már ment az 50 fok, de mintha a lenti csavar helyét nagyon éreztem volna. A 22. percben elengedtem 60 fokig, pedig erre kevés esélyt láttam még az elején. Nem volt jó, de kibírtam és az utolsó perceket így csináltam végig.

Károly, a vállműtött birkózó készítette ezt a képet. Itt olyan 55 fok lehet az aktuális pozíció. A mosolyom senkit ne tévesszen meg, mert "kínos" mosoly és csupán a kép készítés körülményeinek szólt.

A harminc perc után a gépet elvitték, egy órát pihenhettem. Fájt minden, igy jól jött  a nyugalom. Ezután következett a torna. Hárman vagyunk térdesek a szobában, igy egyszerre csináltuk. Simám ment, némelyik gyakorlat kifejezetten tetszett. Utána megint egy óra pihenés, majd ebéd.

Nem hagyott nyugodni bennünket az a kérdés, hogy honnan is vette ki a főorvos úr a szalagot, amit beépített. Renáta a gyógytornász elmagyarázta, hogy mi is történt. Kérem, hogy tapintsd most meg a térdkalácsod, keresd meg azt az ínszalagot, mely a kalács alsó részét köti össze a sípcsontoddal. Nekem - azon a lábamon ahol hozzáférek - ez egy két centiméter széles ínszalag. Ennek a közepéből vette ki teljes hosszban azt a részt, ami lett az új keresztszalagom. A térdkalácsom kifúrta, a szalagot  átvezette, és titánium csavarokkal lent is és fent is rögzítette. Fantasztikus, az orvostudomány nem? A hiányzó rész majd összeforr, visszaerősödik. Úgy gondolom, hogy csodálatos az emberi test, a természet és a világmindenség pontos és precíz működése. Eszembe jut róla egy előadás, ami nálunk volt Kecskeméten. Ez a "Vissza a Valósághoz Konferencia" sorozat egyik állomása volt. Itt tudod megnézni. Itt az eőadó hosszan boncolgatta a páva tollaival kapcsolatos dolgokat és feltette a kérdést, hogy vajon ez mind véletlen? Nézzetek bele bátran!

A focista Gergő szülei érkeztek először és indultak is haza. A birkózó edző párja is megérkezett kis idő múlva, igy már csak ketten vagyunk Csabával a villanyszerelő mesterrel. Jól alakult a szoba beosztásunk. Egy valaki mindig járóképes volt, és négyünket három egymást követő napon műtöttek. Volt, hogy a "vállas" beteg hozta-vitte a dolgokat, mi meg kötöttük a cipőjét illetve húztuk fel a melegítő felsőjének zippzárját. Az egymásra utaltság erősíti a szobaközösséget. 6. tanulság: Az egymásrautaltság közösségépítő!

Zita a kötözős nővér kibontotta és beállította az új térd masinát, melyet a következő 4 hétben fogok használni. Jó anyag, szép design. Itt látjátok a dobozát:

Pont ezt a típust láttam szombaton a rendelőben, és már akkor eldöntöttem, hogy én is ilyet szeretnék. Most meglett!

Ismét kis pihenés, blogolás, kapcsolat menedzselés, majd megjelent Ignác a röntgenes ember. Bejelentette, hogy akkor engem és egy tizenéves forma kislányt szeretnének megröntgenezni. Pattanok ki az ágyból, a magam módján, de nem engedtek ki a szobából köntös vagy nadrág nélkül. Csaba rendes volt, felajánlotta a köntösét, igy abban mentem. Kötelező gyalog menni! Mindig énrám vártak. Izzadtam. A röntgen legalább 50 méter ide. Brutál volt, nagy nehezen odaértünk. Fel feküdtem. Csavargatták így, aztán meg úgy és már kész is volt. De itt jön a kérdés: Miért kell röntgenezni, ha azon a szalagok úgysem látszanak? Kiderült. Igazolás képben. Na nem hiszem, hogy ezzel számolnak el darabra a titánium csavarokkal, hanem sokkal inkább a műtéttel... Érdekes. Olyan ez mint a szállítólevél, vagy a teljesítmény-igazolás.

Lassan három óra. A mai nap még kiveszik a branűlt a karamból majd olvasgatok, pihengetek, tornázgatok. Holnap meg jöhet értem Édesapám és már otthon is leszek! Ketten maradtunk a szobában, nagy a nyugalom. Hétfőn indul a 20 alkalmas gyógytorna. Hetente ötször!

Még 178 nap! Kellemes hétvégét mindenkinek!