A mai bejegyzést már úgy írom, hogy eltelt a műtét óta szép kerek 60 nap! Megállapíthatom ismét, hogy "Rohan könyörtelen az idő, vele századok s ezredek..."

A lépcsőn közlekedés lefelé darabos, felfelé egyenletes. Ez abból adódhat, hogy amikor lefelé irányba lépek, akkor a bal lábam még nem erős annyira, hogy egyenletes mozgással tartsa meg a testsúlyom. Május elsején elgyalogoltunk a majálisra és onnan hoztuk haza a babgulyást. Oda-vissza ezer méter lehetett a távolság. Megszenvedtem, de teljesítettem. A tempóm még messze elmarad a régitől és ha siettetni szeretném, akkor érzem is a bizonytalanságot.

Nem szeretem, ha mögöttem jönnek. Kifejezetten zavar. Ilyenkor inkább mindig félreállok, megvárom, míg a gyorsabban közlekedők elém kerülnek. Valószínű, hogy attól tartok, hogy rámlépnek, vagy megakasztják a bokáimat, mint a focimeccsen régen. Akkor van ciki, amikor mindenféle udvariassági vagy egyéb ok miatt engem akarnak előre engedni. Ilyenkor igyekszem gyorsan leszögezni, hogy én ráérek, tudok várni, csak haladjanak szépen előttem!

A gyógytornákon a helyzet a következő:

1. Súly került a lábamra (2,5 kg)! Ezzel indítunk, a szőnyeges emelő gyakorlatok így nehezedtek. Lábemelések, "V" betűk, "A" betűk rajzolgatása, levegőben megtartás, lassú visszaengedés, oldalról középre és vissza, négykézláb hajlítások és nyújtások, stb...
2. Öt-tíz perc szőnyegezés után megyünk a bordásfalhoz. Kapaszkodva guggolás, többféle verzióban. 
3. Legutóbb súllyal a lábamon is sétáltam, mert ez is segíti a nyújtást. Érdekes érzés, de túl nagy lendülettel nem szabad csinálni.
4. Van, amikor bordásfalban kapaszkodás nélkül végzem a gyakorlatokat és hamarosan már a bizonytalan tappancsokra kell majd ráállni a tükör előtt.
5. Combizom erősítésére csinálom azt a gyakorlatot is, amit a tanárok büntetésként alkalmaztak régen az általános iskolában, tesiórán. A falnak félig behajlított térdekkel támaszkodni úgy, hogy a hátad végig a falhoz érintkezik. Egyelőre egy percet kell így kibírni, de ez az időtartam növekedni fog.

Május elseje tiszteletére üzembe helyeztem a "home trainert" és a saját kerékpáromon tekerhettem. Nagyon jó érzés volt, itt egy kép róla: 

Készítettem egy videót is aznap, melyben a járásképet és a kerékpározást mutatom be. A videóban rögzítettem néhány guggolási gyakorlatot, ahol van egy kis érdekesség: A műtött térdemnél van egy hely, ahol hirtelen kidudorodik valami, majd néhány pillanattal később olyan az érzés, mintha egy vákuum keletkezne és azt a valamit beszippantaná. A felvételen jól látszik ez is 00:30-tól: 

A jelenség okát még nem tudom, de várom már, hogy megszűnjön.

Ma anyák napja van. A mai igében olvastam ezt a nagyszerű írást, e jeles nap kapcsán: 

"Amikor Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott a hatodik napon. Egy angyal arra járt, és megkérdezte: Miért töltesz annyi időt ezzel a teremtménnyel? Az Úr azt felelte: Látod mennyi mindennek kell megfelelnie? 18 ezer mozgó alkatrésze van. Működnie kell csupán maradék ételeken és kávén is. Csókjával bármilyen betegséget gyógyítania kell a törött lábtól, az összetört szívig... és hat pár karja lesz. Hat pár karja? - döbbent meg az angyal. De hisz az lehetetlen! Az igazán nagy kihívás, hogy az anyáknak három pár szem is kell - mondta Isten. Két szeme átlát az ajtókon, kettő hátrafelé néz, hogy azt is meglássa, amit mások nem látnának, másik kettővel pedig azt a gyermekét nézi aki elszúrt valamit, és szavak nélkül is azt mondja neki: megértelek és szeretlek. Uram, szerintem tarts egy kis szünetet... majd holnap folytatod. Nem lehet - mondta Isten, már egészen közel vagyok ahhoz, hogy hozzám hasonlóvá formáljam. Már képes arra, hogy meggyógyítsa magát, ha beteg, jól tud lakatni egy egész családot mindössze fél kiló vagdalt húsból, és el tudja érni, hogy egy kilenc éves gyermek nyugton maradjon a zuhany alatt. Az angyal megérintette a teremtményt: De Uram ez a lény olyan puha! Igen, de ugyanakkor erős is - mondta Isten. El sem tudod képzelni, hogy mi mindent kibír egy anya! Gondolkodni tud? - kérdezte az angyal. Nemcsak gondolkodni, de érvelni és egyezkedni is - válaszolta az Úr. Az angyal megérintette a nő arcát: Uram úgy tűnik, hogy a teremtményed ereszt. Nem ereszt - javította ki Isten az angyalt, ezek a könnyek. Mik azok a könnyek és mire valók - kérdezte az angyal. A könnyek fejezik ki örömét, bánatát, fájdalmát, csalódottságát, magányosságát és büszkeségét. Uram, zseniális vagy!