Ma reggel beadtam a 25. injekciót. A héten már előfordult többször is, hogy szinte fájdalom mentesen lettem túl ezen a reggeli "ébresztőn". Örülök, hogy nincsenek a hasamon kék és zöld foltok és annak is, hogy már csak hét darab fecskendő van a dobozban.

Végigdolgoztam a hetet, jártam több külső helyszínen is és háromszor voltam gyógytornázni. Kedden részt vettem egy konferencián. Amikor megérkeztem, akkor derült ki, hogy a konferencia a harmadik emeleten van és az épületben nincsen lift. Kihívás volt, de teljesítettem. A mankóra egész héten egyszer sem volt szükség! A mai - a héten harmadik - gyógytornán már nem kellett hajlítógépezni sem, ugyanis már nem volt értelme. A gépi maximum - a 115-fok - minden gond nélkül működött szerdán, így ma már egyből a szőnyegen kezdtem. Sorra vettük a gyakorlatokat, úgy mint combizom feszítés, behúzás-hajlítás, gumiszalagozás, "V" betűk, "A" betűk, és a nagyon fontossá vált nyújtások. Nagy öröm számomra, hogy ma már hézag nélkül hozzá tudtam nyomni a szőnyeghez a lábam. A szerdai gyógytorna végén és a mai torna középpontjában is a járás, konkrétabban a séta optimalizálása került. Rávezettek, hogy itt is "fejben dőlnek el a dolgok" és semmi sem indokolja már a sántításomat. Ahogy erre tudatosan elkezdtem figyelni, megdöbbentően gyors eredményeket értem el. A tornateremben az egészalakos tükörben tudtam egyértelműen értékelni, korrigálni a mozgást.

Így, a harmadik hét vége felé megállapíthatom, hogy nagyon sokat fejlődött a gyaloglási utazósebességem, a járásom minősége és a felfelé történő lépcsőzés is. A sebességhez azért hozzáteszem, hogy a parkoló és a gyógytorna helyszíne közötti 200 méter és egy emelet távolságon még mindenki leelőz. A hét elején estére még nagyon elfáradtam, de tegnaptól már ez is sokat javult. Az alvásminőség még közepes és várom az előrelépést.

Házi feladatként a hétvégére "járásoptimalizást" és szalagos nyújtást kaptam, a szobabicikli egyelőre még nem támogatott.