Azt hiszem, hogy most már tudom miért mondogatták sokan azt, hogy a teljes felépülés egy évig fog tartani. Úgy gondolom, hogy sok félreértés abból adódik, hogy minden embernek máshol van az a pont, amit a teljes felépüléssel azonosít. Van akinek ez azt jelenti, hogy visszazökken a hétköznapokba, van akinek azt jelenti, hogy visszatér a versenysportba. Talán ezért is van annyiféle történet a neten, annyiféle nézőpont a téma kapcsán. Így van ez jól, hiszen mindannyian különbözőek vagyunk. Sokat vártam ezzel a bejegyzéssel, mert nem szerettem volna elkiabálni a dolgokat. Az imént ránéztem a látogatottsági statisztikára, amiből azt látom, hogy naponta mindig van egy-két látogató itt a blogon. Remélem, hogy aki olvasta némelyik bejegyzést az kapott is valamit általa, mellyel az élete jobbra tudott fordulni. A visszatérő és a régi látogatók miatt is, valamint a történet lezárásaként is írom ezt a bejegyzést.

Legutóbb akkor írtam, amikor kitűztem a vastus medialis izomcsoport erősítését. Váltottam bérletet a konditerembe és hetente kétszer-háromszor jártam edzeni. Igénybe vettem szakember segítéségét, hogy a gépek használatát elsajátítsam. Két hónap alatt szemmel látható volt a fejlődés, örömöt és sikerélményt is okozott. Az edzések mellett kéthetente járok masszírozásra is, ahol nagyon alaposan meg van dolgozva valamennyi izom a lábamon és a térdem környezetében is.

Fentiek az általános rutinok voltak, de most inkább az alábbiakat szeretném kiemelni:

1. Múlt pénteken körbetekertük a Velencei tavat a családdal (33 km),
2. vasárnap futottam majdnem 3 km-ert a kisebbik fiammal (5:20-as ezrekkel),
3. hétfőn megmásztuk a Rám szakadékot (8 km) kirándulásként a teljes családommal,
4. és kedden el tudtam menni - 6 hónap után ismét - teniszezni.

Jól ment a sorozat terhelés, de azért semmi sem olyan mint volt a műtét előtt. Más a regenerálódás, más érzés az izomláz, mások a mozdulatok. Megfigyeltem, hogy ha kimarad a mozgás négy-öt napig észreveszem a hiányát a térdem működésében. Megfigyeltem, hogy vannak időjárás változások, melyek ott a műtéti hely környezetében "valamit mutatnak". Változatlanul igaz az is, hogy egy-két óra ülés után (akár íróasztal mellett, akár autóban) az első pár lépés során be kell "járódnom" és csak utána lesz ismét teljes értékű a működés.

Ezt nem panaszkodásnak szánom, pusztán már letisztult ténymegállapításnak. Ezzel kell együtt élni és ezzel lehet is együttélni. Boldogan és örömmel futni, kerékpározni, hegyet mászni, motorozni és még teniszezni is! Hálás vagyok ezért. Hálás vagyok azért is, mert sok dolgot tudtam felfedezni az életemben és sok értéket a környezetemben ebben az utóbbi egy évben. Megtapasztaltam az együttérzést, a bíztatást, a segítőkészséget a szeretetet, a barátságot az emberi kapcsolatokban. Ezek a felfedezések hozzásegítettek ahhoz, hogy a fejemben egy rendezettebb helyzet alakuljon ki, melyben az igazi értékekre épülnek a dolgok.

Tudom azt, hogy semmi nincs "véletlenül" és hogy, mindennek rendelt ideje van. Ráadásként pedig: "Akik Istent szeretik azoknak minden javukra van..." (Róma 8.28.)