Ez volt a rehabilitációs időszak második "munkahete". A hét második felében már folyamatosan 115 fokkal ment hajlítógépezés. Mivel ez a gép maximuma, ezért itthon így kommunikáltam a fiaim felé: "Apa ma is kiakasztotta a gépet!". Szerda éjszaka oldalt-fekvésben is tudtam aludni. Közben gondoltam megigazítom a műtött lábammal a takarót, így megemeltem a lábam ebben a helyzetben. Ez a mozdulat viszont nem támogatott a rehabilitáció eme szakaszában és reggel éreztem is, hogy más az ágyból való kikászálódás. A gyógytornán, sőt egész nap éreztem, hogy ez most nem olyan jó. Ez is egy jelzés, hogy észnél kell lenni, nagyon oda kell figyelni. Csak semmi kapkodás, semmi hirtelen mozdulat, mert nagyon könnyen rossz vége lesz. Gyógytornász szakértővel konzultálva megértettem, hogy ez a szalagműtét teljesen más, mint amiben eddig részem volt. Volt már egy jobb térd oldalszalag műtétem, meg egy bal achilles szalag műtétem is. Nem szerettem a gipszeket, viszont a gipszes korszakok után nagyon jól ment a fejlődés és gyorsan vissza tudtam erősödni. Itt most nagyon más a helyzet, és ez bennem tulajdonképpen csak ezen a héten tudatosult. Most már értem, hogy miért köszön vissza mindenütt, hogy "professzionális rehabilitációs időszakra van szükség a teljes siker elérése érdekében". Elolvastam több történetet, blogot, beszámolót, mely más keresztszalagosok sztoriját mutatta be. Tudtam belőlük tanulni és inspirál arra is, hogy folytassam a napló vezetését. Dokumentált céljaim közül egy van mindössze, amely értelmezése esetleg felülvizsgálatra szorulhat a felmerült új információk tükrében. Korábban azt gondoltam, hogy a szeptemberben teniszpályára való visszatérés azt jelenti, hogy elindulok az őszi tornákon, kupákon és versenyeken és még sikeres is leszek. Ma már felelősen és lényegesen több felépüléssel kapcsolatos tudnivaló birtokában úgy látom, hogy ősszel tehetem majd meg a teniszbe való visszatérés első és meggondolt lépéseit (pályabejárás, pályalehúzás, alapütések, stb...). Na mindegy, majd meglátjuk. Nem akarom túlragozni, majd augusztus vége felé visszatérünk rá. Addig másra kell koncentrálni.
Egyébként érdekesnek találom azt is, hogy akikkel az utóbbi egy hónapban "keresztszalagos" sorstársként találkoztam, azok közül sokan vannak, akik a baleset/sérülés időpontjához képest jelentősen később kerültek "kés" alá. Szinte azt mondom, hogy a többség tervezett módon vállalja a műtétet, hónapokkal, negyedévekkel vagy akár egy évvel is később. A sérülés után (főként foci, sí), néhány napos/hetes pihentetést követően visszatér a normális hétköznapi életbe, aztán a bizonytalanság érzése rákényszeríti az újratervezésre. Én örülök, hogy azok közé tartozom akik viszonylag rövid idő után műtétileg "rendezésre" kerültek. Aki bizonytalan térde állapotát illetően azok számára egy atombiztos javaslatom van: Készíttessen egy MRI felvételt és az alapján a szakorvos egyértelműen el tudja mondani a továbbiakat. Tudom, hogy van "Asztalfiók-teszt" meg "Lachman-teszt", de az én tapasztalatom szerint az MRI kétséget kizár, míg minden más tapogatós csavargatós vizsgálat esetében a páciensben ott a remény, hogy kés nélkül is gyógyulni fog.
Köszönöm a felajánlásokat, melyeket a hétfői bejegyzés után kaptam. Lett szobabiciklim az első időszakra (remélem, hogy jövő hétvégén már tekerhetek), és lett "home trainer" is a húsvét utáni edzésekre. Mindkettőt kölcsönkaptam, már alig várom, hogy használhassam! Nagy türelemjáték lesz ez a következő néhány hónap!
További jó hír, hogy a héten megérkezett a MetLife biztosításom műtéti térítési díja is. Nagyon jól és gyorsan dolgoztak a kecskeméti kollégák, mert mindössze 9 nap (!) telt el a papírok leadása és az utalás között. Köszönet érte Erikának és az egész MetLife csapatnak! Elismerésem jeléül egy szép céglogót is megosztok e helyen, reklám céllal:
Az utókor számára ebben a bejegyzésben szeretném megörökíteni a mai napfogyatkozást. Aki lemaradt róla, kattintson ide. A Magyarországról látható teljes napfogyatkozás legközelebb 2081. szeptember 3-án lesz!
További jó hír, hogy ma ismét vezethettem az autót! Egy hónap és öt nap kihagyás után ez is egy fontos dolog, egy mérföldkő számomra. Szerencsésnek mondhatom magam két okból is: A bal lábam sérült és az autó amit vezethetek automata váltós. Ha a kettő közül csak az egyik állítás állna fenn, akkor még heteket kellene várni.
Nyugodt és kiegyensúlyozott hétvégét tervezek. A mankók elhagyása lesz a felépülés szempontjából legfontosabb történés, amit erre a kétnapos, napsütéses időszakra várok. Hétfőn reggel ismét gyógytorna, aztán irány a munkahely (a műtét utáni 19. napon)!!!
