Már régóta foglalkoztat a térdeim közötti hőmérséklet különbség. Ma gyógytornán is szóba került, egy frissen műtött társam is észrevette magán. Ezen felbuzdulva kerítettem egy nagyon pontos infrás hőmérőt és méréseket végeztünk. A sejtésem beigazolódott, itt az eredmény:

A műtéti helyszín és a jobb lábam hasonló pontja közötti különbség a képen látható időpontban majdnem 3 celsius fok. Hozzáteszem, hogy tudtunk mérni 5 fokos különbséget is, csak az nem lett lefényképezve. Szóval a szervezet dolgozik!

Szépen alakul a járásom, jól megy a fejlődés a hajlítás és a nyújtás területén is. A munkába állást követően minden nap délutánra illetve estére voltak fájdalmaim, volt, hogy be is dagadt a térdem. Itthon pihentettem, jegeltem, volt, hogy éjszakára vettem be fájdalom és gyulladáscsökkentőt is. Az éjszakai alvásminőség változó. A múlt héten szerdán este - fáslizás közben ahogy tartottam a lábam - éreztem komoly fájdalmat a térdkalácsomban, vagy pontosabban az alatt. Ez éjjel is végigkísért, ráadásul a dokival álmodtam, mégpedig azt, hogy össze-vissza tekergeti a lábam. Nem volt jó érzés, nem volt jó az éjszaka és az ébredés sem. Másnap a gyógytornát is hamarabb abbahagytuk, mert "ilyen bucival messzire nem szaladunk". A pihentetés, jegelés használt, két nap alatt helyrerázódtam. Otthon is lelkiismeretesen végzem a megtanult gyakorlatokat: van szalagom, kislabdám, melyekkel a hajlítás, nyújtás, combizom erősítés gyakorlatait csinálom. Jön a jóidő, itt a tavasz, vágyom kifelé a lakásból. Szombaton a fiúkat kézi irányítással rávettem több házimunkára, melyek tavaszköszöntő előrelépések a kertben. 

Mérföldkőnek érzem a múlt hétről azt az eseményt is, hogy az injekciók elfogytak. Megkönnyebbülés. Így utólag azt mondom, hogy viszonylag kevés fájdalommal és néhány kék-zöld folttal megúsztam a "harmincszor saját magam hasba szúrását" fedőnevű küldetést.

Ma volt az 5 hetes kontroll Fehérváron. Eredmények röviden:

1. 30 ml folyadékot távolított el a doktor úr,
2. a csavarokat nem tervezi kivenni (hurrá!),
3. kiírta a következő 20 adag gyógytornát és a 20 db szelektív ingeráram kezelést,
4. mától nem kell fáslizni a lábam (újabb mérföldkő!),
5. a térdgép (ortézis) használatát 1-2 héten belül elhagyhatom,
6. szedjek porcerősítőt 3x1-es dózisban (a Neocartil típust ajánlotta),
7. következő kontroll hat hét múlva esedékes (akkor leszek 11 hetes).

Hozzátette, hogy elégedett a javulással, melynek a kulcsa a rendszeres és hatékony torna. Ezt folytassam, aztán hat hét múlva ismét beszélgetünk. Hogy mit takar a "szelektív ingeráram kezelés" azt még nem tudom, de már nagyon kíváncsi vagyok rá!

Ma délután, már itthon készítettem az alábbi képet:

Látható, hogy a jobb lábamhoz képest a megvastagodás már nem számottevő, jót tett a folyadék eltávolítása is. A műtéti hegek is szépen gyógyulnak, és a "szőrök" ismét előbújtak.

A vállalt és dokumentált céljaim tekintetében a helyzet az alábbi:

1. Fényképezés: Megy a gyakorlás, van fejlődés, de még csak családi körben vannak szerény sikereim.
2. Hátúszás: Nagyon várom, hogy mehessek már a vízbe. Először csak gyalogolni, azután majd a nyáron hátúszást tanulni.
3. Kerékpározás: még mindig várom a zöld jelzést a szobakerékpárra.
4. Teniszpálya: Megvolt a közgyűlés a teniszklubban, ahol tag vagyok. Tagsági viszonyomat ugyan fenntartom ebben az évben is, de a bérletet nem vásároltam meg. Hiányzik. Lassan végzek a Roger Federer könyvvel, és most Ő lett a kedvenc játékosom. Jó dolog, hogy a könyvben felidézett nagy meccseit és különleges labdameneteit könnyen vissza lehet keresni a Youtube-on. Ott megnézem és csodálkozom. Az ünnepekben láttam a Nadal elleni 2008-as wimbledoni meccsét. Teniszbarátok figyelmébe ajánlom, mert fantasztikus csata volt! Egyébként már arra is gondoltam, hogy sokat olvasva a teniszről, valamint tudatosan elemezve a videofelvételeket fejben nagyon sokat fogok fejődni. Ellenfelek készüljetek! :-)

Ma reggel beadtam a 25. injekciót. A héten már előfordult többször is, hogy szinte fájdalom mentesen lettem túl ezen a reggeli "ébresztőn". Örülök, hogy nincsenek a hasamon kék és zöld foltok és annak is, hogy már csak hét darab fecskendő van a dobozban.

Végigdolgoztam a hetet, jártam több külső helyszínen is és háromszor voltam gyógytornázni. Kedden részt vettem egy konferencián. Amikor megérkeztem, akkor derült ki, hogy a konferencia a harmadik emeleten van és az épületben nincsen lift. Kihívás volt, de teljesítettem. A mankóra egész héten egyszer sem volt szükség! A mai - a héten harmadik - gyógytornán már nem kellett hajlítógépezni sem, ugyanis már nem volt értelme. A gépi maximum - a 115-fok - minden gond nélkül működött szerdán, így ma már egyből a szőnyegen kezdtem. Sorra vettük a gyakorlatokat, úgy mint combizom feszítés, behúzás-hajlítás, gumiszalagozás, "V" betűk, "A" betűk, és a nagyon fontossá vált nyújtások. Nagy öröm számomra, hogy ma már hézag nélkül hozzá tudtam nyomni a szőnyeghez a lábam. A szerdai gyógytorna végén és a mai torna középpontjában is a járás, konkrétabban a séta optimalizálása került. Rávezettek, hogy itt is "fejben dőlnek el a dolgok" és semmi sem indokolja már a sántításomat. Ahogy erre tudatosan elkezdtem figyelni, megdöbbentően gyors eredményeket értem el. A tornateremben az egészalakos tükörben tudtam egyértelműen értékelni, korrigálni a mozgást.

Így, a harmadik hét vége felé megállapíthatom, hogy nagyon sokat fejlődött a gyaloglási utazósebességem, a járásom minősége és a felfelé történő lépcsőzés is. A sebességhez azért hozzáteszem, hogy a parkoló és a gyógytorna helyszíne közötti 200 méter és egy emelet távolságon még mindenki leelőz. A hét elején estére még nagyon elfáradtam, de tegnaptól már ez is sokat javult. Az alvásminőség még közepes és várom az előrelépést.

Házi feladatként a hétvégére "járásoptimalizást" és szalagos nyújtást kaptam, a szobabicikli egyelőre még nem támogatott.

Ahogy a doktor úr kérte, ennek a hétnek már mankó nélkül indultam neki. A járásom (inkább nevezzük bicegésnek) meglehetősen lassú, körülményes és óvatos. Az otthoni bázis elhagyásakor Zsombor fiam a biztonság kedvéért a kocsiba még betette a mankókat, hogy ha "helyzet van" elő lehessen gyorsan kapni (nem volt rá szükség). Kora reggel gyógytornával kezdtem a napot. Egy kicsit más volt így az indulás, ugyanis a parkolóból az irányító pultig szinte el is lehetett fáradni. Ma már fásli nélkül tornáztam és ahogy várható volt, sokkal jobban tud így hajlani a térdem. Bemelegítésnek még volt hajlítógép, mely kezdettől 115 fokra volt állítva és nem okozott semmilyen gondot. A szőnyeges feladatokban megjelentek a gumiszalag segítségével rajzolt "V" és "A" betűk is. A tegnap este alkoholos filccel felrajzolt számok láthatóvá váltak a torna alkalmával így érdeklődésre előadtam, hogy ezt tekintem a kiindulási alapnak és innentől erősíteni szeretnék, visszanyerni azt a három centiméter kerületnyi  izommennyiséget. 

Torna után irány a munkahely, irány az iroda. Öt hét kihagyás után tértem ma vissza. Pályafutásom során ilyen hosszú időt még soha nem voltam távol, így már mindenki és minden nagyon hiányzott! A nap végét már nehezen bírtam. Kényelmetlen a "szép cipő", nehéz megmondani, hogy a lábam éppen mikor és mit is szeretne. Úgy látom, hogy nem dagadt be, de most már itthon fekszem az ágyamban és alul-felül jégzselé van térdemem. Ez így most nagyon jó, hűsítő érzés!

Testsúly: 79,6 kg (a baleset időpontjában 82 kg; január elsején 85 kg)
Bal vádli kerülete: 34 cm; jobb vádli: 35 cm
Bal combizom kerülete: 44 cm; jobb combizom kerülete: 47 cm

Ez volt a rehabilitációs időszak második "munkahete". A hét második felében már folyamatosan 115 fokkal ment hajlítógépezés. Mivel ez a gép maximuma, ezért itthon így kommunikáltam a fiaim felé: "Apa ma is kiakasztotta a gépet!". Szerda éjszaka oldalt-fekvésben is tudtam aludni. Közben gondoltam megigazítom a műtött lábammal a takarót, így megemeltem a lábam ebben a helyzetben. Ez a mozdulat viszont nem támogatott a rehabilitáció eme szakaszában és reggel éreztem is, hogy más az ágyból való kikászálódás. A gyógytornán, sőt egész nap éreztem, hogy ez most nem olyan jó. Ez is egy jelzés, hogy észnél kell lenni, nagyon oda kell figyelni. Csak semmi kapkodás, semmi hirtelen mozdulat, mert nagyon könnyen rossz vége lesz. Gyógytornász szakértővel konzultálva megértettem, hogy ez a szalagműtét teljesen más, mint amiben eddig részem volt. Volt már egy jobb térd oldalszalag műtétem, meg egy bal achilles szalag műtétem is. Nem szerettem a gipszeket, viszont a gipszes korszakok után nagyon jól ment a fejlődés és gyorsan vissza tudtam erősödni. Itt most nagyon más a helyzet, és ez bennem tulajdonképpen csak ezen a héten tudatosult. Most már értem, hogy miért köszön vissza mindenütt, hogy "professzionális rehabilitációs időszakra van szükség a teljes siker elérése érdekében". Elolvastam több történetet, blogot, beszámolót, mely más keresztszalagosok sztoriját mutatta be. Tudtam belőlük tanulni és inspirál arra is, hogy folytassam a napló vezetését. Dokumentált céljaim közül egy van mindössze, amely értelmezése esetleg felülvizsgálatra szorulhat a felmerült új információk tükrében. Korábban azt gondoltam, hogy a szeptemberben teniszpályára való visszatérés azt jelenti, hogy elindulok az őszi tornákon, kupákon és versenyeken és még sikeres is leszek. Ma már felelősen és lényegesen több felépüléssel kapcsolatos tudnivaló birtokában úgy látom, hogy ősszel tehetem majd meg a teniszbe való visszatérés első és meggondolt lépéseit (pályabejárás, pályalehúzás, alapütések, stb...). Na mindegy, majd meglátjuk. Nem akarom túlragozni, majd augusztus vége felé visszatérünk rá. Addig másra kell koncentrálni.

Egyébként érdekesnek találom azt is, hogy akikkel az utóbbi egy hónapban "keresztszalagos" sorstársként találkoztam, azok közül sokan vannak, akik a baleset/sérülés időpontjához képest jelentősen később kerültek "kés" alá. Szinte azt mondom, hogy a többség tervezett módon vállalja a műtétet, hónapokkal, negyedévekkel vagy akár egy évvel is később. A sérülés után (főként foci, sí), néhány napos/hetes pihentetést követően visszatér a normális hétköznapi életbe, aztán a bizonytalanság érzése rákényszeríti az újratervezésre. Én örülök, hogy azok közé tartozom akik viszonylag rövid idő után műtétileg "rendezésre" kerültek. Aki bizonytalan térde állapotát illetően azok számára egy atombiztos javaslatom van: Készíttessen egy MRI felvételt és az alapján a szakorvos egyértelműen el tudja mondani a továbbiakat. Tudom, hogy van "Asztalfiók-teszt" meg "Lachman-teszt", de az én tapasztalatom szerint az MRI kétséget kizár, míg minden más tapogatós csavargatós vizsgálat esetében a páciensben ott a remény, hogy kés nélkül is gyógyulni fog.

Köszönöm a felajánlásokat, melyeket a hétfői bejegyzés után kaptam. Lett szobabiciklim az első időszakra (remélem, hogy jövő hétvégén már tekerhetek), és lett "home trainer" is a húsvét utáni edzésekre. Mindkettőt kölcsönkaptam, már alig várom, hogy használhassam! Nagy türelemjáték lesz ez a következő néhány hónap!

További jó hír, hogy a héten megérkezett a MetLife biztosításom műtéti térítési díja is. Nagyon jól és gyorsan dolgoztak a kecskeméti kollégák, mert mindössze 9 nap (!) telt el a papírok leadása és az utalás között. Köszönet érte Erikának és az egész MetLife csapatnak! Elismerésem jeléül egy szép céglogót is megosztok e helyen, reklám céllal:

Az utókor számára ebben a bejegyzésben szeretném megörökíteni a mai napfogyatkozást. Aki lemaradt róla, kattintson ide. A Magyarországról látható teljes napfogyatkozás legközelebb 2081. szeptember 3-án lesz! 

További jó hír, hogy ma ismét vezethettem az autót! Egy hónap és öt nap kihagyás után ez is egy fontos dolog, egy mérföldkő számomra. Szerencsésnek mondhatom magam két okból is: A bal lábam sérült és az autó amit vezethetek automata váltós. Ha a kettő közül csak az egyik állítás állna fenn, akkor még heteket kellene várni.

Nyugodt és kiegyensúlyozott hétvégét tervezek. A mankók elhagyása lesz a felépülés szempontjából legfontosabb történés, amit erre a kétnapos, napsütéses időszakra várok. Hétfőn reggel ismét gyógytorna, aztán irány a munkahely (a műtét utáni 19. napon)!!!

Ma jártam ismét Székesfehérváron. Holnap leszek pont kéthetes műtött. Visszaemlékeztem, hogy legutóbb a műtét előtti napon várakoztam itt. De ez mennyire más perspektíva már! Bő fél óra után bejutottam, közben sorstársaimmal beszélgettem. Volt aki műtét után, volt aki műtétre várva üldögélt vagy éppen álldogált. Főorvos úr a hajlítási paraméterekkel elégedett volt (115 fok gépen, 90 fok saját erőből). A varratokat kiszedte és a folyadékot - a szokások szerint - ismét eltávolította. Lehet, hogy ez is a gyógyulás jele, de ez már nem volt olyan semleges vagy szinte jó érzés, mint korábban. Úgy is írhatnám, hogy ennyi már elég is volt ebből a "térd-leszívós" műveletből.

Konkrétumok, melyekkel hazatértem:

1. a mankózást e hét vége felé el kellene hagyni, (szuper)
2. a sebet két nap múlva már érheti víz, (szuper)
3. a fásli használata még három hétig kötelező, (nem szuper)
4. külső helyszínen rögzítőben közlekedjek,
5. szabad területen történő kerékpározás majd csak a 12. hét után lehetséges a "visszasérülés" veszélyének minimalizálása érdekében,
6. a júniusra tervezett motoros túrát halasszam el augusztus végére,
7. a teniszpályára történő visszatérésem "elméleti" (!) időpontját jóváhagyta (a terveim szerint a műtét után 6 hónappal esedékes),
8. kontroll három hét múlva, az 5. héten.

Megkaptam a beutalót a gyógytorna következő szintjére, melyet a jövő héten lehet kezdeni. A sok információ között elfelejtettem viszont megkérdezni a főorvos urat, hogy ezekkel a különleges titánium csavarokkal milyen terve van életem hátralévő részében. Na majd legközelebb! Tervezi kivenni, vagy benne marad? Ez itt a kérdés!

A hasba szúrás tekintetében ma elértük az 50%-ot, vagyis a fele megvan. De jó lesz ezen is túl lenni!

Hazaérkezésemkor kiváló napsütésben volt részem. Nagy kedvem volt kint maradni, és az első célcsoportban rögzített feladat érdekében tenni. Ez a fotó állványról készült (köszi Zsombi a segítséget a pakolásban), a kép készítésének paraméterei az alábbiak: f4,5; 1/200s; ISO100. 

Ahogy jön a jó idő, nyílnak majd a virágok, akkor a fotózás területén is szeretnék felpörögni. Hétfőtől tervezek ismét munkába állni (irodai munka). Az lesz a műtét utáni 19. nap. Már nagyon várom!

Ma is nagyon jól ment a gyógytorna. Várom ezeket a lehetőségeket! Jó érzés hajlító-gépezni (ma is megvolt a 115 fok) és tetszenek a szőnyeges gyakorlatok is. Ebéd után a neten olvasgattam a keresztszalagos rehabilitációról. Találtam egy másik blogot, mely sok területen nagyon hasonlóan fogta meg a témákat, mint ahogyan azt én tettem. Hasznos volt elolvasni, érdekes volt felidézni az én emlékképeimet a hasonló szituációkban. Ott találtam ezt a nagyon szemléletes kisfilmet arról, hogyan is történik a műtét. Nem véres, nem kell izgulni, bátran megnézhető és a kedvenc patella ín gyönyörűen kivehető:

Ebben a naplóban olvastam egy olyan szerkezetről is, mely a szabadtéri kerékpározásom alapozásában segíthetne. Azt ugyanis már tudom, hogy a 8-12. hét között fokozottan kell majd vigyáznom arra, hogy elkerüljem a sérülést a hirtelen mozdulatok által. Ezért a szabadtéri kerékpározás előtt szeretnék a nappaliban vagy a kertben a saját kerékpárom nyergében edzeni.

Home trainer a neve és gyakorlatilag így néz ki:

Ha valaki tudna kölcsönadni nekem egy ilyet, vagy tud jó állapotú használt eszközt, hívjon nyugodtan.

Tegnap este meglátogatott síbarátom Donát, aki Zsombor fiam osztálytársa. Akkor készült ez a fénykép:

Közös bennünk, hogy mindketten ott voltunk a sítáborban, mindketten ugyanazon az utolsó napon szenvedtünk sérülést. Mindkettőnk sérülése a bal oldalon található. Én azon a csütörtöki napon az első csúszáskor, Donát meg a nap utolsó csúszásakor "járt" rosszul. Közös bennünk, hogy hazaérkezés után az ügyeleten is találkoztunk, ahonnan ő rögtön gipszben távozhatott az orsócsont sérülése miatt. Családi körben megnéztük a sítáborról készült filmet, mindenféle frusztráltság nélkül elevenítettük fel közös élményeinket. Ez jó érzés!

Hurrá! Ma ismét nagyon jól ment a gyógytorna!

A műtét utáni 9. nap gyógytorna hajlítógép paraméterei a következők: 98 fok - 108 fok - 115 fok (3 x 10 perc). A gépnek ez a beállítható maximum értéke. Húzódott - az elején nagyon nem esett jól - de az a helyzet, hogy ez a természetes.

Tornaterem: Továbbra is tetszenek a szőnyeges gyakorlatok. A gyógytornászom kreatív, így még mindig rá tudok csodálkozni az előrelépésekre. Térdelve már nem zavarnak a varratok, hason fekve hajlítva önerőből szinte megy a 90 fok. Egy dolog kellemetlen csupán, mikor 8 másodpercig meg kell tartani a combfeszítést. Az az érdekes, hogy ilyenkor a térdkalácsom fáj, vagy alatta maga az ízület. Nem tudom eldönteni. Ez az egy kellemetlen dolog van, ami már igazán elmúlhatna. Jól haladok az autóba ki- és beszállással is, értékelem a magasabb építésű járműveket, de mindennel megbarátkozom. Csak vigyen valaki, valahova!

Hangulatilag ez a hét nem volt egyszerű számomra. Többször volt "érzelmi hullámvasút" érzésem. Még a "Roger Federer" könyv sem bírt lenyűgözni, pedig fantasztikus teniszező a főszereplője. Éppen ma van 4 hete, hogy utoljára dolgoztam, és ez már így nagyon sok kihagyás. Azt hiszem ez lehet a "depis" hangulat kiváltó oka. Nagyon jót tett nekem, hogy ma - gyógytorna után - bejutottam egy órára a munkahelyemre. Találkozni, beszélgetni, egy jót reggelizni a büfében! Az élet apró, de fontos örömei. Hiányukat akkor érezzük igazán, mikor távol vagyunk. Úgy tervezem, hogy még egy hét itthon - közben gyógytorna meg varratszedés - és utána megyek ismét dolgozni!

Egyik hangulati mélypontomon indítottam a szavazást arról, hogy tapogatjátok-e a térdkalácsotokat (itt lehet még szavazni). Jelenleg a szavazás állása 50-50%, és 10-15 ember szavazhatott eddig. Azon elmélkedtem, hogy vajon miként lehet az embereket a jó célok érdekében mozgósítani. Mi kell ahhoz, hogy rákattintsanak egy időgazdálkodás tanmesére, vagy éppen a házasságaikat erősítő anyagra. Miért van az, hogy rohanunk, olvasunk, érnek bennünket a hatások, információk de mégsem visznek rá bennünket még arra sem, hogy az agyunk kiadja a parancsot olvasás közben: "bal kéz megtapogat patella ín!". Olvasás közben, gyakorlatilag zéró energia befektetéssel! Néhány napot töltve az érzelmi hullámvasúton arra jutottam, hogy alapvetően két ok miatt van ez így.

Az egyik, hogy alapvetően ez a blog, ez a napló az én sztorim. Az én patella inamat vágták, természetes, hogy ez engem érint leginkább. Elsősorban én akarom tudni, hogy mit, miért és hogyan. Az átlag olvasó (aki tudom, hogy nem létezik) az egyénre kíváncsi. Az egyén (az ember) sikereire, kudarcaira, élményekre, mely egy kicsit mélyebb betekintést nyújt az író életébe, mint ami a hétköznapokban elérhető. Nem foglalkozik a térdkalácsával, mert köszöni szépen rendben van. Majd ha lesz vele valami baja, akkor előkeresi ezt a naplót - meg akár több másik hasonlót is - és akkor fog majd tapogatni, ábrákat tanulmányozni, képbe kerülni és felkészülni a továbbiakra. De az már egy másik sztori, másik történet.

A másik ok egy kicsit messzebbre vezet. A mai ember életére egyre inkább az a jellemző, hogy állandó információs nyomás alatt él. Folyamatosan ér bennünket a "HÍR". Ezek a hírek - jelentős részben negatív hírek (erőszak, csőd, terror) - hatással vannak ránk. Akkor is, ha azt gondoljuk, hogy jól tudunk szűrni. Én magamról azt gondolom, hogy jól tudok szűrni, de mégis sokszor azt veszem észre, hogy túl sok felesleges dolgot engedtem be az elmémbe és csodálkozom, hogy jönnek az aggódással kapcsolatos dolgok. Kitartó olvasóim 10 napja itt olvastak erről a témáról. Azt is gondolom, hogy a sok (túlságosan sok) felesleges információ nem aktivitásra ösztönöz. Sőt! Inkább inaktivitásra, nézelődésre és nem (vagy csak nagyon ritkán) cselekvésre. Ennek a jelenségét is érzékelem a "tipi-tapi" témában.

A fenti két megfogalmazás - amit napokig érleltem magamban - nem azért lett "papírra" vetve, hogy bárki is megbántódjon rajta. Az is lehet, hogy kicsit túldimenzionáltam a problémát. Senkit nem akarok számon kérni, hogy teszi-e amit olvas, vagy nem. Az viszont konkrét célom volt, hogy gondolkodjunk el mindannyian egy kicsit az életünk "folyásán". A "monoton" szürke hétköznapokon és a "rohanó" hétvégéken. Azon, hogy vajon mekkora is az az ideális hatás, mely kimozdít, pontosabban megmozdít bennünket jó célok teljesítése érdekében. Tenni valamit önzetlenül az elesettekért vagy akár szeretteinkért. Fejleszteni tudásunkat, építeni személyiségünket, gondozni társas kapcsolatainkat. Nem könnyű. Senkinek sem könnyű. Emésszük meg fentieket és induljunk el jó irányba! 

Eszter húgomtól és Andreastól a sógoromtól kaptam Angliából egy cukiságot. Az a neve, hogy "Get well Soon" kártya (az ilyen típusú képeslapok gyűjtőneve “get well card”). Úgy tudom, hogy a szigetországban ennek van hagyománya. Ezúton is köszönöm. Gondoltam, hogy ami kívülről látszik belőle, megosztom. Így néz ki:

Annyit jelent gyakorlatilag, hogy "legyél jobban mihamarabb...". Még nem írtam, de Eszter húgom és férje Andreas is vezet egy blogot, már évek óta. A tegnapelőtti bejegyzésüket elolvasva én is elgondolkodtam. A bejegyzés a bennünket munkánk során érő és érintő stresszről szól. Érdemes végigolvasni.